CIBÉK

Vasláncból, vashegyből, villás faágból és hevederből összeállított halász szerszám. A villás ág pótolt. A tárgy fizikai állapota: tisztított, konzervált, restaurált, statikailag megerősített. A felületén használatból eredő kopások láthatóak.

A kerítőhálós téli jég alatti halászat eszköze, a háló húzására szolgáló széles hevederből készült eszköz, melyet vállra vetve használnak.

A kerítőhálós jég alatti halászatkor hatszögletű (Balaton), ill. kör, ellipszis, téglalap (Tisza vidéke) alaprajzi elrendezésű léksort vágnak ki, melynek egyik végén az 1,5×1 m-es bedöntő (beadó)lék, másik végén a háló kihúzására szolgáló, 2×0,5 m-es ajtólék, közben pedig (a hatszög, kör, ellipszis, téglalap vonala mentén) a kisebb, háromszög alakú hajtólékek sora helyezkedik el. A balatoni jeges vonyó szélessége 210–240 méter, hosszúsága 400–800 méter; a tiszai holtágak jeges tanyái ennél lényegesen kisebbek. Jég alatti halászatkor a gyalom (nagyméretű, 50–200 m hosszú kerítőháló) húzókötelére egy-egy megvasalt rudat (vezér) kötnek, s miután a bedöntő léken jég alá eresztették a hálót, a hajtólékek mentén kétágú (fa vagy fém) villával (csáklya) irányítják a rudat s húzzák a kötelet. Ha a vezér léktől lékig haladtában félre úszna, a kampós végű gemiccsel, kampóval keresik meg. Amikor a háló közel ér az ajtólékhez, a (jeges vonyón belül elhelyezkedő) buffogatóléken egy kivájt talpú, hosszú nyelű buffogatóval veri a vizet, űzi a halakat az egyik halász. Miután a vezér megjelenik az ajtólékben, a kötelet a vállukra vetett, hámszerű cibékre akasztják a halászok, így húzzák össze a hálót.

Forrás: Magyar Néprajzi Lexikon, Laczkó Dezső Múzeum

Natura 2000 - Bringatanya by VNATURA