EVEZŐ

Egy fából kifaragott keményfa lapát. A tárgy fizikai állapota: tisztított, konzervált, restaurált, statikailag megerősített. A felületén használatból eredő kopások láthatóak.

Az evező vízi járművek hajtására és kormányzására szolgáló, rendszerint egyetlen darab fából készült lapátszerű eszköz. A halászok inkább az „evedző” szóalakot használják az eszköz jelölésére. Az evezőt rendszerint tölgy- vagy kőrisfából készítik.

Három fő része van:

  • 1. rúdja, szára, nyele, mely keresztirányú fogantyúban (mankó, kaccs) végződik (de használnak mankó nélküli evezőt is);
  • 2. a vágója és
  • 3. a talla vagy tolla.

Vágónak a rúd azon részét nevezik, amely a tolltól számítva felfelé a rúd kétharmadát alkotja. Az evező tallja (tolla) kétféle: az egyik esetben hosszú, párhuzamos oldalú lapát, keresztben elvágott véggel, amelyet olykor sima vagy fecskefarkas vasalással, esetleg csáklyával látnak el; a másik forma hasonlít a nyújtott dohánylevélhez. Az előbbit jól lehet használni a csónak tolására is. Ha rögzítés nélküli evezővel hajtja előre és kormányozza a halász a csónakot, karon hajt, karos evezőt használ.

levélforma egyenletesen fokozódó erőkifejtést tesz lehetővé, nem rángat evezés közben, és ami a halászatban, vadászatban kivált fontos, teljesen zajtalanul merül a vízbe és száll ki abból, csobbanásával nem ijeszti el sem a halat, sem a vadat. Ez utóbbi forma nálunk és tőlünk K-re, kivált az obi-ugoroknál fordul elő.

Újabban elterjedt, hogy a csónak (ladik) oldalán kialakított evezőkolompba, evezővillába akasztják vagy gúzzsal rögzítik a vágóevezőt, és egy vagy párosevezővel eveznek. Halászat közben a hasonló módon rögzített evezővel fél kezével (nyolcasokat „írva” a vízben) evez a halász (ciklendezés, zaklanyozás, védlizés), másik kezével pedig a háló vontatókötelét tartja. Az evezők formájának, az evezés módjának táji különbségeit, távolabbi összefüggéseit nem ismerjük.

Forrás: Magyar Néprajzi Lexikon, Laczkó Dezső Múzeum

Natura 2000 - Bringatanya by VNATURA