HÁLÓVARSA

4 iszalag karikára erősített két vörcsökös kendercérnából kötött halcsapda. A tárgy fizikai állapota: tisztított, konzervált, restaurált, statikailag megerősített. A felületen használatból eredő kopások láthatóak.

A hálóvarsa tölcsérszerű nyílással (szív, versek, versik, versike, vörcsög, vörcsök) készült, a végén kúposan végződő, öblös halfogó eszköz, amelynek a vizek járása, a halak tulajdonsága szerint sok változata ismeretes. Sűrű fonásúak az alföldi, székelyföldi csíkvarsák. Ritkább fonású varsákkal sebes vízben nagyobb halakat fognak (Kraszna, Tisza mente, Kecskemét vidéke).

A varsát gyakran terelőszárnyakkal készítik, hogy a halak könnyebben beletévedjenek. A székelyeknél a varsába csalétekül kukoricalisztet, puliszkadarabokat helyeznek. A hálóvarsák esetében a hálót kör alakú kávákra feszítik ki s a mederbe levert cövekekhez erősítenek. A hálóvarsákat terelőszárnyaikkal gyakran egymáshoz kapcsolják, hogy a halakat a varsába tereljék. A varsák használatáról már a 13. sz.-tól vannak okleveles adataink, de a hálóvarsák valószínűleg csak a 18. sz.-tól terjedtek el a paraszthalászok kezén. A varsa tölcsérforma nyílását jelentő versek, versik stb. terminológia valószínűleg magyar származék s nem szláv átvétel. A tárgyi és nyelvi vizsgálatok ellenére varsaformáink legnagyobb részének eredetét még nem ismerjük. Lehetséges, hogy legtöbbjük helyi variáns.

A varsa ősi formája a vízbe helyezett rőzseköteg. Főleg a kishalászok halfogó eszköze. Dániából, Svédo.-ból előkerült régészeti leletekből megállapítható, hogy vesszővarsákat már a mezolitikum óta használnak.

Forrás: Magyar Néprajzi Lexikon, Laczkó Dezső Múzeum

Natura 2000 - Bringatanya by VNATURA