MERÍTŐHÁLÓ

Bambusznád nyélen, a nád végéhez szögeléssel rögzített vas nyélen kerek hálótartó keret. Ezen hosszúkás zsák alakú pamutháló.

A merítőháló az emelőhalászatnak főleg a mellékfoglalkozású halászok körében elterjedt, Európa-szerte használatos eszköztípusa, melynek számos – formailag és méretben különböző – helyi variánsa alakult ki a magyar halászatban. Folyó- és állóvízen egyaránt halásznak merítőhálófélékkel; néhány célszerűen módosított, produktívabb változatát főfoglalkozású halászok is használják.

Alapformája két, kereszt alakban összekötözött vesszőkávának négy ágához rögzített négyszögletes háló, amelyet a kávák találkozásától vízszintesen induló nyél segítségével, két karja erejével a partról emelget a halász. Gyakran a part közelében, a vízfenékre vert cölöpökön nyugvó állványzatra (kullogó, lábasülő) ül a halász, s innen emelgeti a hálót.

Olykor halmegállító rekeszték tereli a halakat a halász halászóhelye irányába. Az emelést megkönnyítendő, a halász a nyelet megtámasztja és a kávához kötött kötél segítségével emeli ki a hálót, ill. a nyelet ágasra fektetve a kétkarú emelő elve szerint működteti. A háló fölé úszó hal biztos érzékelését segítik a kávák között kifeszített zsinegek (őrök, érzők).

Forrás: Magyar Néprajzi Lexikon, Laczkó Dezső Múzeum

Natura 2000 - Bringatanya by VNATURA