SÜGÉR

A sügér (Perca), mint rendszertani nem, a törzsfejlődés szerint három ágra tagolódik. Az észak-amerikai Perca flavescens (Mitchill, 1814) vonalra, az európai Perca fluviatilis (Linnaeus, 1758) vonalra, és az ázsiai Perca schrenkii (Kessler, 1874) vonalra. A Perca fajok közül azeurópai csapósügér volt az első, amelyet tudományosan leírtak. Ez Linné nevéhez fűződik.

Az első sügérek az oligocén földtörténeti kor elején (34 millió éve) jelentek meg. A legrégibb kövület (Perca fluviatilis) Európából került elő, kora kb. 18 millió év.

Szinte egész Észak-Amerikában, Európában és Ázsiában megtalálhatók. A sügérek elsősorban az apró halfajtákban gazdag, álló és lassú folyású vizeket szeretik. Táplálkozási módjuk megköveteli a jó látási viszonyokat is, ezért a tiszta, átlátszó vizekben érzik a legjobban magukat. Megélnek a gyors folyású folyókban is, ha azok vize nem túl iszapos.

Emésztőrendszere egyszerű, ősi jellegű; egy gyomra és egy bélcsatornája van; emésztőnedvei savasak. Csak a ragadozó halaknak van elkülönült gyomruk és bélcsatornájuk.

Feje nagy, szája csúcsba nyíló, mindkét állkapcsában apró, ún. sörtefogak ülnek. Hátúszója osztott.

A nem valamennyi faja ragadozó. Főként farokúszójának köszönhetően, hosszabb távon is kitartó, jó úszó, amolyan vizek farkasa. Testének függőleges csíkos mintája, álcázó színe jól elrejti a nádasban, a vízinövények között. Jellemző vonásuk, hogy mindig a farka felől kezdik felfalni zsákmányukat.

A család többi neméhez hasonlóan, a sügérek is ivadékgondozók (fészekőrzők) és aljzatválasztók.

Magyarországon kimondottan sügérező hely nagyon kevés van, apróbb példányok szinte mindenhol előfordulnak, nagyobb egyedek már sokkal ritkábbak.

Forrás: Wikipédia

Natura 2000 - Bringatanya by VNATURA